„Valójában nem azért fotózom, hogy jó képeim legyenek, sokkal inkább azért, hogy jobban megismerjem a világot és benne önmagamat. A jó képek csupán melléktermékek.”
Gyerekként is élveztem a valóság valószerűtlenségét, a benne rejlő végtelen fantáziát, és azt, hogy ezt egy objektív eszközzel, a fotográfiával tudom közvetíteni. A fotós pályámat a sorsszerű véletlenek alakították, így kerültem kiskamaszként Varga Ferenc rajztanár támogatásával az iskola videószakkörébe a nyolcvanas évek végén. Magyarországon akkoriban csupán néhány általános iskola rendelkezett videóstúdióval. Szerencsém volt, mert fogékony életkorban tanultam meg bánni a KÉP-pel, és tisztelni azt. Azóta is hatalmas örömet okoz egy IGAZI KÉP megtalálása és megörökítése.
Érettségi után (1991-93 között) elvégeztem az akkori OKJ-s képzésnek megfelelő Práter utcai fotóiskolát, majd egy országos hetilap fotórovatánál helyezkedtem el. Az elkövetkező tizenöt év fotóriporteri munkája és az azzal párhuzamosan futó alkotói tevékenységem két fotós személyiséget alakított ki bennem. Az egyik igyekszik minél konkrétabban, érthetőbben visszaadni a valóságot, a másik viszont ezzel ellentétben élvezi a valóság valószínűtlenségét, s azt, hogy ezt épp egy elvileg objektív eszközzel, a fotográfiával lehet közvetíteni. Azt vallom, hogy a művészet nem ítéletet mond a valóságról, hanem gondolkodik felőle.
Tisztában vagyok azzal, hogy a ma embere nem érzi létszükségletnek a műalkotások befogadását, mégis azt vallom, hogy a művészetnek van jövője. Az emberiség talán kiábrándul egyszer a technikai fejlődés okozta illúziókból, és újból rátalál azokra az őszinte művekre, amelyek belső csendjük erejével valódi lelki táplálékul szolgálhatnak.
Mindig is fontos volt számomra, hogy a műveimet rendszeresen megmutassam a közönségnek, és a tapasztalataimat átadjam az érdeklődőknek. A teljesség igénye nélkül:
· 1995 és 2017 között közel 50 önálló és több mint 20 csoportos kiállításon vettem részt;
· 14 önálló fotóalbumom jelent meg;
· 2002 és 2013 között tanítottam a Szellemkép Szabadiskolában;
· 2009-től szabadfoglalkozású fotográfusként dolgozom, rendszeresen tartok előadásokat fotós iskolákban.
Felhagyva a kiállításokkal 2012-től a mozis fotóvetítések erejében hiszek; ebben az évben mutattam be az első magyar egészestés fotófilmet Álomvölgy – Az üresség felfedezése címmel. 2012 és 2019 között közel 50 nyilvános vetítést tartottam Budapesten, többek között az első magyarországi 4K – Ultra HD-mozivetítést. Azóta is folyamatosan készítek slideshow-kat, amelyeket a Patreonon osztok meg.
A fotózás mellett a zene a másik nagy szenvedélyem: 17 évig zongoráztam, 2004-ben még egy hangmérnöki tanfolyamot is elvégeztem. Szabadidőmben gyakran járom az erdőt, futok, úszom és zazent gyakorlok. A fotózás továbbra is napi szinten van jelen az életemben: az alkotói fotográfia még mindig a szenvedélyem.
A teljes szakmai önéletrajzomat a Wikipédián megtalálod.
Munkák, fotósorozatok: www.zoltan.pictures .
A slideshow-im a Patreon oldalamon elérhetőek.
A Facebookon és az Instagramon is megtalálsz. Még a víz alatt is! 🙂
Fotótáborok, Fotóklub, minden oktatás egy helyről elérhető.
A fotóalbumaimnak is külön weboldala van.