A kép zeneisége

A kép zeneisége

A zene és más művészeti ágak közötti párhuzam a ritmus oldaláról is megközelíthető. Fotótanfolyamunkon ebből az irányból, valamint a kompozíció és a dramaturgia szempontjából állítjuk fókuszba a fotózás és a zene kapcsolatát. Hogyan lehet, lehet-e egyáltalán leképezni egy fénykép arányait, szerkesztésmódját a zenében? Ezalatt betekintést nyerhetünk zenei műhelytitkokba, az esztétikai kvalitást vizsgálva. (Dés András)

Lássuk, amit hallunk, és halljuk, amit látunk – sokszor visszatérő tézis ez a zenészek körében. De mit jelent mindez egy zeneileg laikus ember számára? Mit adhat hozzá a zene „látása”, a zene értése, illetve maga a zene egy fotográfus munkájához és életéhez? A zenét nemcsak elejétől a végéig lehet hallgatni. Alulról felfelé, belülről kifelé, nagyítóval közelről, távcsővel messziről, lassan, gyorsan, oda, vissza. A klasszikus zenét komplexitása különbözteti meg a populáris műfajoktól. Az igazán nagy komponisták apró mozzanatokat, egyszerű melódiákat használtak, és azokkal játszottak el harmóniailag, hangszerelésileg, ritmikailag. Meghallották a hétköznapiban a kivételest, hozzáhallották az egyszerűhöz az összetettet, kihallották a bugyutából a szépet. Mint a fotósok. Fülfotósok. Az előadás célja, hogy bemutassa: egy pillanat rétegei, mélységei ugyanolyan fontosak, ha nem fontosabbak, mint a pillanatok egymásutánisága. Sosem a téma alkalmassága a kérdés, hanem a művész hozzáállása és szemfülessége. (Mona Dániel)