A kép zeneisége

Már felnőttként, 17 éven keresztül zongoráztam és aktívan foglalkoztam zeneelmélettel. A zene matematikája, megszerkesztettsége, a harmóniák „képletei” rabul ejtettek, mert ugyanazt láttam meg bennük, mint amit az addigra már hobbiból hivatásommá vált fotográfiában tapasztaltam. A zene és más művészeti ágak közötti párhuzam a ritmus oldaláról is megközelíthető. Az IMÁGÓ Fotótanfolyamán ebből az irányból, valamint a kompozíció és a dramaturgia nézőpontjából vizsgáljuk a fotózás és a zene kapcsolatát.

Lássuk, amit hallunk, és halljuk, amit látunk!

Sokszor mondják ezt a zenészek. De mit jelent mindez egy laikus számára? Mit adhat hozzá a zene „látása”, értése, illetve maga a zene egy fotográfus munkájához és életéhez? Hogyan lehet, ha és egyáltalán, leképezni egy fénykép arányait, szerkesztésmódját a zenében?

Az igazán nagy komponisták egyszerű témákból alkottak komplex zeneműveket a harmóniák, a ritmika és a hangszerelés virtuóz kibontásával. Meghallották a hétköznapiban a kivételest, hozzáhallották az egyszerűhöz az összetettet. Kihallották a bugyutából a szépet.

Fotósként szeretném, hogy megtapasztald Te is, nem a téma alkalmassága a kérdés, hanem a művész hozzáállása és szemfülessége. Ha te is „fülfotóssá” válsz, fel fogod ismerni, egy pillanat mélységei ugyanolyan fontosak, ha nem lényegesebbek, mint a pillanatok egymásutánisága.