Hagyomány, előképek

Hagyomány, előképek

A festészeti kép esztétikuma – a fotográfia felfedezéséig – a korstílusok változástörténetével írható le (amit persze az egyéni stílusok erősen árnyalnak). A fotó felfedezésétől (1839) kezdve a két képfajta változástörténete összekapcsolódik: hol a fotó lett festészetté (festészetutánzás), hol a festészet fotóvá (avangárd hiperralizmus, konceptualizmus).

Az utolsó egyetemes korstílusban – a posztmodernben – a festészet gyakorlatilag meghalt az eklektikában, így a posztmodern fotó- és filmművészet lett a KÉP történetének csúcsa és vége is. A kortárs művészetben – 1990 óta – nincsenek már érvényes korstílusok egyik művészeti ágban sem, a magas művészet “csak” zseniális egyéni teljesítményekben létezik tovább.

A kurzuson érintett témák: antikvitás képfogalma, ikonfestészet, Hockney elmélete a reneszánsz illúzionizmusról, Camera obscura, Vermeer, manierizmus, barokk, időtlen naturalizmus, klasszicizmus, romantika, realizmus, akadémizmus, a fotográfia felfedezése, festői fotóstílusok, impresszionizmus, posztimpresszionizmus, avantgárd, a progresszív fotó első jelentkezése az 1920-as években, avantgárd fotó, újrealizmus, neoavantgárd, neoavantgárd fotó, a progresszív fotó második virágkora a 70-es években, posztmodern, posztmodern fotó, a műtörténet vége. Kortárs művészet, kurátor art. (Miltényi Tibor)