Hagyomány, előképek

Talán feleslegesnek tűnhet, hogy miért fontos ismerni a művészet-, vagy a fotótörténet alkotóit és műveit. Milyen relevanciája lehet a múltnak a teljesen digitalizált modern jelenben? Létezik azonban, ami örök emberi, és ahhoz, hogy valóban azzá válj, aki a kamera mögött értékes alkotásokra képes, szükséges alázattal megismerned a korábbi mestereket és az emberi alkotás történetének mérföldköveit. Talán elsőre nem is gondolnád, hogy milyen sok értéket kapsz majd, ami emberi voltodhoz, a műveltségedhez is hozzáad.

A festett kép esztétikuma a korstílusok változástörténetével írható le. A fotó felfedezésétől (1839) kezdve a kétfajta KÉP változástörténete összekapcsolódik: hol a fotó lett festészetté, hol a festészet fotóvá (pl. hiperrealizmus).

Az utolsó egyetemes korstílusban – a posztmodernben – a festészet gyakorlatilag meghalt az eklektikában, így a posztmodern fotó- és filmművészet lett a KÉP történetének csúcsa és egyben vége is. A kortárs művészetben nincsenek már érvényes korstílusok egyik művészeti ágban sem.

A magasművészet „csak” zseniális egyéni teljesítményekben létezik tovább.

Éppen ezért lényeges, hogy a mai alkotók tisztában legyenek az elődeik által feltett kérdésekkel, azzal, hogy a korábbi művészek hogyan használták, akár a középkortól kezdve, a fotográfia elveire épülő módszereket (pl. camera obscura a reneszánszban vagy Vermeer megszólalásig élethű, fotószerű csendéletei).

Nem ritka, hogy manapság egy alkotó korábbi világhírű alkotások felhasználásával inspirálódik, ahhoz képest alkot valami újat és fejleszti tovább egészen elképesztő irányokba a saját művészetét. Emiatt a művészettörténet és a fotótörténet kimeríthetetlen forrásá és iránytűvé válhat a mai alkotóknak, pláne egy ilyen egységes korstílus nélküli világban.

A művtöri és fotótöri témáiban egy korábbi MOME-s oktató, Miltényi Tibor fotóesztéta és művészettörténész fog kalauzolni, aki számos mai vonatkozással teszi élővé és hasznossá a régmúlt klasszikusait. Tibor stílusa közvetlen és kifejezetten szórakoztató, már csak ezért is biztos vagyok benne, hogy élvezni fogod.

“Hiszek benne, hogy a fiatal fotósoknak ma is tanulmányozniuk kell a klasszikusokat, mert ezekben lelhető fel az egész szakma veleje. Mindnyájan belőlük és a képeikből inspirálódunk. Ha nem ismered őket, nem is szabadna fotósnak lenned. Ma minden egy pillanat alatt történik, a klasszikusok egyszer használatossá, a katartikus élmények pedig eldobhatóvá válnak. Csak amíg itt beszélgetünk, egymilliárd fotó készül a világban, és a 99 százalékuk mögött nincs semmi gondolat.” (Sandro Miller)