„Engem nem érdekel a saját igazságom. Engem az igazság érdekel.”
A Kisképzőben (a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégiumban) végzett fotó-szakon, majd 1986-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelemből és esztétikából diplomázott. 1987-től a Magyar Iparművészeti Főiskolán fotó- és mozgókép-esztétikát, autonóm fotótervezést tanított a Vizuális Kommunikáció Tanszéken, melynek tanszékvezető-helyettese lett 1993-tól 1999-ig. A Szellemkép kortárs művészeti folyóirat szerkesztője volt tizennégy éven át. Már középiskolásként is a művészetelmélet érdekli igazán, egyaránt érzékeny a különböző képfajták – festészet, fotó, film – esztétikai értékeire. A huszadik századi tudományoskodó művészetelméletekkel szemben kialakult benne egy vízió az esztétikum mibenlétéről, amely misztikus és transzcendens aspektusokat is érint. Az esztétika kialakulása és változása nagyszerűen nyomon követhető könyveiben. (Progresszív fotó [1994], Kaposi Tamás [1996], Papp Gergely [1998], Isten technikusai [2006], A Semmi költészete [2007], Az Esszenciális-Forma [2009], Esztétikai esszék [2010], Az Esszenciális-Forma esztétikája [2017] videokönyv).
