fbpx

Hagyomány, előképek

Hagyomány, előképek

Talán feleslegesnek tűnhet, hogy miért fontos ismerni a művészettörténet, vagy a fotótörténet alkotóit és műveit. Milyen relevanciája lehet a múltnak a teljesen digitalizált modern jelenben? Van azonban ami örök emberi és ahhoz, hogy valóban azzá válj aki a kamera mögött értékes alkotásokra képes, szükséges alázattal megismerned a korábbi alkotókat és az emberi alkotás történetének mérföldköveit. Talán elsőre nem is gondolnád, hogy milyen sok értéket kapsz majd, ami az emberségedhez, a műveltségedhez is hozzáad.

A festészeti kép esztétikuma a korstílusok változástörténetével írható le. A fotó felfedezésétől (1839) kezdve a kétfajta KÉP változástörténete összekapcsolódik: hol a fotó lett festészetté, hol a festészet fotóvá (pl. hiperrealizmus).

Az utolsó egyetemes korstílusban – a posztmodernben – a festészet gyakorlatilag meghalt az eklektikában, így a posztmodern fotó- és filmművészet lett a KÉP történetének csúcsa és egyben vége is. A kortárs művészetben – 1990 óta – nincsenek már érvényes korstílusok egyik művészeti ágban sem.

A magasművészet “csak” zseniális egyéni teljesítményekben létezik tovább.

Éppen ezért lényeges, hogy a mai alkotók tisztában legyenek a korábbi alkotók által feltett kérdésekkel, azzal, hogy a korábbi művészek hogyan használták, akár a középkortól kezdve, a fotográfia elveire épülő módszereket (pl. camera obscura a reneszánszban és Vermeer megszólalásig élethű, fotószerű csendéletei stb.).

Nem ritka, hogy manapság egy alkotó korábbi világhírű alkotások felhasználásával inspirálódik, ahhoz képest alkot valami újat és fejleszti tovább egészen elképesztő irányokba a saját művészetét. Emiatt a művészettörténet és a fotótörténet kimeríthetetlen forrás és iránytű lehet a mai alkotóknak, pláne egy ilyen egységes korstllus nélküli világban.

A művtöri és fotótöri témáiban egy korábbi MOME oktató, Miltényi Tibor fotóesztéta és művészettörténész fog kalauzolni, aki számos mai vonatkozással teszi élővé és hasznossá a régmúlt klasszikussait. Tibor stílusa közvetlen és kifejezetten szórakoztató, már csak ezért is biztos vagyok benne, hogy élvezni fogod.

“Hiszek benne, hogy a fiatal fotósoknak ma is tanulmányozniuk kell a klasszikusokat, mert ezekben lelhető fel az egész szakma veleje. Mindnyájan belőlük és a képeikből inspirálódunk. Ha nem ismered őket, nem is szabadna fotósnak lenned. Ma minden egy pillanat alatt történik, a klasszikusok egyszer használatossá, a katartikus élmények pedig eldobhatóvá válnak. Csak amíg itt beszélgetünk, egymilliárd fotó készül a világban, és a 99 százalékuk mögött nincs semmi gondolat.” (Sandro Miller)