„Valójában nem azért fotózom, hogy jó képeim legyenek, sokkal inkább azért, hogy jobban megismerjem a világot és benne magamat. A jó képek csupán melléktermékek.”
Gyerekként is élveztem a valóság valószerűtlenségét, a benne rejlő végtelen fantáziát, és azt, hogy ezt egy objektív eszközzel, a fotográfiával tudom közvetíteni. A fotós pályámat a sorszerű véletlenek alakították, így kerültem kiskamaszként Varga Ferenc rajztanár támogatásával az iskola videó szakkörébe a nyolcvanas évek végén. Magyarországon akkoriban csupán néhány általános iskola rendelkezett videó stúdióval. Szerencsém volt, mert fogékony életkorban tanultam meg bánni a KÉPpel és tisztelni azt. Azóta is hatalmas örömet okoz egy IGAZI KÉP megtalálása és megörökítése.
Érettségi után (1991-93 között) elvégeztem az akkori “OKJ”-nak megfelelő Práter utcai fotóiskolát és utána egy országos hetilap fotórovatánál folytathattam a munkát. Tizenöt év aktív fotóriporterkedés, és az abból adódó munka versus alkotás párhuzamossága két fotós személyiséget szült bennem. Az egyik igyekszik minél konkrétabban, érthetőbben visszaadni a valóságot, a másik viszont ezzel ellentétben élvezi a valóság valószínűtlenségét, s azt, hogy ezt épp egy elvileg objektív eszközzel, a fotográfiával lehet közvetíteni. Azt vallom, a művészet nem ítéletet mond a valóságról, hanem gondolkodik felőle.
Tisztában vagyok vele, hogy a ma embere nem érzi létszükségletnek a műalkotások befogadását, mégis azt vallom, hogy a művészetnek van jövője. Talán egyszer az emberiség kiábrándul a technika fejlődése okozta illúzióiból és újból ráeszmél azokra az őszinte művekre, amelyek belső csendjük erejével, valódi lelki táplálékul szolgálhatnak.
Mindig is fontos volt számomra, hogy műveimet rendszeresen megmutassam a közönségnek, és tapasztalataimat átadjam az érdeklődőknek. A teljesség igénye nélkül:
– 1995 és 2017 között közel 50 önálló, és több mint 20 csoportos kiállításon vettem részt,
– 14 önálló fotóalbumom jelent meg.
– 2002 és 2013 között tanítottam a Szellemkép Szabadiskolában.
– 2009-től szabadfoglalkozású fotográfusként dolgozom, rendszeresen tartok előadásokat fotós iskolákban.
Felhagyva a kiállításokkal, 2012-től a mozis fotóvetítések erejében hiszek, ebben az évben mutattam be az első magyar, egész estés fotófilmet ‘Álomvölgy – Az üresség felfedezése’ címmel. 2012 és 2019 között közel 50 nyilvános budapesti vetítést tartottam, többek között az első magyarországi 4K – Ultra HD mozis vetítést. Azóta is folyamatosan készítek slideshow-kat, amelyeket a Patreonon osztok meg.
Másik szenvedélyem a zene: 2004-ben elvégeztem egy hangmérnöki tanfolyamot és 17 évig zongoráztam. A fotózás mellett gyakran járom az erdőket, rendszeresen jógázom, futok, úszom és zazent gyakorlok. A fotózás továbbra is napi szintem van jelen az életemben. Az alkotói fotográfia a mai napig a szenvedélyem.
Teljes szakmai önéletrajzomat a Wikipédián megtalálod.
Munkák, fotósorozatok: www.zoltan.pictures
A slideshow-im a Patreon oldalamon elérhetőek.
A Facebookon és az Instagramon is megtalálsz. Még a víz alatt is! 🙂
Fotótáborok, Fotóklub, minden oktatás egy helyről elérhető.
A fotóalbumaimnak is külön weboldala van.