“Ritkán kötök ott ki, ahová menni szándékoztam, de gyakran ott találom magam, ahol szükség van a jelenlétemre.” (Douglas Adams)

Eredetileg ötvösséget tanult a Práter utcai szakiskolában, majd hangtechnikát az Oktopus Hangtechnikai Iskolában, informatikával 1997 óta foglalkozik. 2000-ben elvégezte a Népszabadság Oktatási Stúdió képszerkesztő-laptördelő képzését, 2003-2005-ig a MOME-n tanult tipográfiát. 2010-2015-ig a BKF (Metropolitan Egyetem) Új média-Grafikus képzésén a grafikai programok használatát és a tervezőgrafikai-tipográfiai alapokat tanította. 2008-tól különféle fotótanfolyamokon, szabadiskolákban oktat elsősorban Raw-feldolgozást, színmenedzsmentet, kalibrációt, portfóliókészítést. 2000-től a Budai Rajziskola digitális grafikai műhelyvezetője. Több, mint húsz éve fotózik.

„Az idő vagy telik vagy múlik … így a tudat is.”

Cser Zoltán buddhista teológus, aki a természettel gyermekkora óta szoros kapcsolatot ápol, évekig barlangászással, majd sziklamászással foglalkozott. A buddhizmussal 17 évesen találkozott. Felvételt nyert a Tien Tai Ötelem Rendbe (1992), amely egy kis kínai kolostori irányzat. A Tan Kapuja Buddhista Egyház igazgatója, illetve A Tan Kapuja Buddhista Főiskola általános rektorhelyettese, szertartástant, meditációt és buddhista etikát oktat. A tibeti buddhizmus egyik ágát is gyakorolja. Légzés kurzusokat tartott kórházakban, buddhista gyógyászatot tanít, azon belül főleg az öngyógyítás módszereit oktatja az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetben. Jantra Jóga, Vadzsratánc és meditációs képzések oktatója. Doktorandusz az ELTE mongolisztika tanszéken. Cikkeket publikált a HVG-ben, több vallásközi konferencián vett részt, melynek anyagai tanulmánykötetekben jelentek meg.

“Ritkán halljuk a belső zenét, mégis mindannyian erre táncolunk.” (Rumi)

Gyermekkori meghatározó élménye volt, hogy az eget figyelve sem a távoli felhőkre, sem közvetlen közelre nem fókuszált a tekintete. Azóta is jelen van egy középre tartás az életében. Egyforma kanállal merít a racionális, kézzelfogható, illetve a megfoghatatlan és a képi világ tudásából. Gépészmérnökként 21 éven át pénzügyekkel foglalkozott, hobbija emellett a képzőművészet.
A középutat jelenti számára a Kundalini jóga is, az erőfeszítés és a megpihenés tánca. E tradíció tanításainak mentén törekszik mások számára is tapasztalhatóvá tenni, hogy a fiziológiai folyamatokon keresztül miként érzékelhető lényünk esszenciája. Hogyan dönt le elképzelt – fizikai és mentális – korlátokat a légzés? Miként alakítható ki egy állandó, nyugodt csendesség a kihívások közepette is?

“A ritmus jelen van mindenben – a művészet feladata, hogy ezt keretbe foglalja. Ez a keret mutatja meg saját hangunkat és viszonyunkat a körülölelő világgal.”

2005-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén. Több mint 85 lemezen működött közre, zeneszerzőként film- és színházi produkciókban is szerepelt, előadóművészként pedig bejárta a világot. Munkásságát az interaktivitás és a művészeti ágak közötti párbeszéd jelentősen meghatározza, ilyen volt a Konzervnyitó Akciócsoport több mint 30 előadást megélt sorozata és Jazz játszótér című gyermekműsora. 2014-ben volt a premierje színházat és koncertet egybegyúró Farkasszem című szólóestjének. A jazz mellett egyéb zenei stílusokban is otthonosan mozog. Tagja volt a Jazz+Az-nak, számos népdalénekesnővel is dolgozott, többek között Palya Beával, Szalóki Ágival és az elektronikus világzenét játszó Mitsoura zenekarral.

„Az emberi élet értéke azzal mérhető le, hogy hányszor volt a lélek mélyen megrendülve.” (Soichiro Honda)

A Magyar Iparművészeti Egyetem (MOME) dramaturg tanára, aktív forgatókönyvíró és író. Négy regénye és egy meséje jelent meg a Líra könyvkiadónál. Tíz évig ügyvédként praktizált. Nehezen hozta meg a döntést, hogy kilép a kivattázott üzleti életből, és az írásból fog élni, de állítása szerint egy percig sem bánta meg. Már gyerekként is elsősorban mesélni szeretett – történeteivel érzelmeket kiváltani. Elvégzett több forgatókönyvírás kurzust, és elsajátította a hollywoodi forgatókönyvírás alapjait is. Jelenleg sorozatokat ír, sorozatfejlesztő és forgatókönyvíró kurzusokat vezet.

Édesen Áramló,
Határtalan Kontúr,
Tündöklés

A test és tudat megismerésének hagyományosabb útján 14 évesen – iparművész szakközépiskolásként – indult el a Tibeti tanítók titkos tanításai című könyv elolvasásával és édesapja jóga inspirációja révén. Az azóta eltelt két évtizedben e tudományok elsajátítására és önmaga örömteli teljességének megélésére fektetett hangsúlyt a világi munkái mellett. Hivatalosan 2007-től tart jóga órákat, alternatív egészség- és életerő fejlesztő, mozgásos foglalkozásokat, fiataloknak és időseknek egyaránt. 2009-től Magyarországon egyedüliként van felhatalmazva a Kum Nye tibeti jóga okatására. Olyan jóga stílusokat tanít, melyek gyorsan testi, lelki felszabadulást eredményeznek, segítenek a FLOW élmény, nyugalom, az ellazulás átélésében, és fejlesztik az örömteli érzékelést.

„Engem nem érdekel a saját igazságom. Engem az igazság érdekel.”

A Kisképzőben (Képző-és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégiumban) végzett Fotó szakon, majd 1986-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelemből és esztétikából diplomázott. 1987-től a Magyar Iparművészeti Főiskolán fotó- és mozgókép esztétikát, autonóm fotótervezést tanított a Vizuális Kommunikáció Tanszéken, melynek tanszékvezető helyettese volt 1993-tól 1999-ig. A Szellemkép kortárs művészeti folyóirat szerkesztője tizennégy éven át. Már középiskolásként is a művészetelmélet érdekli igazán, egyaránt érzékeny a különböző képfajták – festészet, fotó, film – esztétikai értékeire. A huszadik századi tudományoskodó művészetelméletetekkel szemben kialakult benne egy vízió az esztétikum mibenlétéről, amely misztikus és transzcendens aspektusokat is érint. Az esztétika kialakulása és változása nagyszerűen nyomon követhető könyveiben.(Progresszív fotó (1994), Kaposi Tamás (1996), Papp Gergely (1998), Isten technikusai (2006), A Semmi költészete (2007), Az Esszenciális-Forma (2009), Esztétikai esszék (2010), Az Esszenciális-Forma esztétikája (2017) videokönyv.)

„Ellazulni. Rázoomolni. Megérteni. Beleszeretni.”

Zenetudományi diplomáját 2016-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte. 2014 és 2016 között a Liszt Ferenc Kutatóközpont munkatársa volt, 2016 szeptembere óta szövegíró, kommunikációs menedzser a Magyar Állami Operaházban. A tudományos életen kívül évek óta foglalkozik zenei ismeretterjesztéssel, újság- és kritikaírással. Belinszky Annával 2015-től saját zenei blogjukat, a Playlisztet vezetik. 2015 őszén ketten hívták életre a MetronómTető névre hallgató, formabontó kortárzenés-beszélgetős sorozatot, melynek keretei közt fiatal és tapasztalt zeneszerzőkkel, pályájuk elején járó és már befutott muzsikusokkal népszerűsítik a modern klasszikus zenét. Hobbija a néptánc, melynek a Bihari János Táncegyüttes tánckari tagjaként hódol.

„Érvelni nem technikából kell, hanem meggyőződésből.”

2004 óta tevékenykedik kultúr-, média- és rendszerkritikusként televízióban, rádióban, az interneten és színpadon is. 2011-től a Mika Tivadar Mulatóban indította útjára az “Apu azért iszik, mert te sírsz” rendezvénysorozatot, amely társadalmi problémákat és spirituális kérdéseket feszeget. 2015-ben a Magyar Nemzetben kapott állandó rovatot. Az érvelés nélküli egymondatos kritikák elleni fellépésként létrehozta a Hard Talk eseménysorozatot, melyben többedmagával vitatkozik a XXI. század nagy társadalmi kérdéseiről. A Hír TV-n heti rendszerességgel vezeti Sznobjektív című műsorát, 2015 februárjától pedig a 90.9 Jazzy Rádióban az Önkényes Mérvadót. A Zsigmond Király Egyetem Kommunikáció- és Művelődéstudományi Tanszékén óraadó oktatóként műsorvezetést tanít.

“A szépség a legélesebb kés a fiókban.” (Richard Mosse)

2007-óta a HVG fotóriportere, rendszeresen dolgozik külföldi ügynökségeknek, magazinoknak (National Geographic, Spiegel, Stern, Bloomberg, The New York Times, Washington Post). 2014-ben a World Press Photo meghívására részt vett a Joop Swart mesterkurzuson. 17 alkalommal nyert az Év Fotói Pályázaton, 2015-ben pedig első helyezést ért el a Pictures of the Year International pályázaton.

“A virág akkor is virágzik, ha nem jár arra senki.”

Fotóművésznek készült, azonban játékfilmoperatőr szakon végzett 1993-ban a Színház – és Filmművészeti Főiskolán. Főbb rendezése az Aranymadár című rövidfilm (Kisjátékfilm Fődíj, 31. Magyar Filmszemle, 2003), majd a Madárszabadító, felhő, szél című nagyjátékfilmje. Operatőrként többek között Hajdú Szabolcs: Tamara című filmjében dolgozott. (Legjobb operatőr – Kritikusok Díja, 2004). 2016-ig főiskolai docens a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (ma Metropolitan), ahol a kameraman szakon operatőri ismereteket tanított. Első mesterének Hamvas Bélát tartja. 1990-ben fordult a buddhizmus felé. 2000-ben elvonuláson vett részt Japánban a Sogenji kolostorban Harada Roshi vezetésével, aki 2001-ben hivatalosan is tanítványává fogadta. Jelenleg a magyarországi Onedrop zen közösség vezetője.

„Valójában nem azért fotózom, hogy jó képeim legyenek, sokkal inkább azért, hogy jobban megismerjem a világot és benne magamat. A jó képek csupán melléktermékek.”

Tizenöt évig sajtófotósként dolgozott, 1995 és 2017 között közel 50 önálló, és több mint 20 csoportos kiállításon vett részt, 14 önálló fotóalbuma jelent meg. 2002 és 2012 között tanított a Szellemkép Szabadiskolában. 2009-től szabadfoglalkozású fotográfusként dolgozik, rendszeresen tart előadásokat fotós iskolákban. 2012-től a mozis vetítések erejében hisz, ekkor mutatta be az első magyar, egész estés fotófilmet Álomvölgy – Az üresség felfedezése címmel. Nevéhez kötődik az első magyarországi 4K – Ultra HD mozis slideshow vetítés. Másik szenvedélye a zene. 2004-ben elvégzett egy hangmérnöki tanfolyamot. Az utóbbi években a fotózás mellett a spirituális útkeresés is fontos szerepet tölt be életében, gyakran járja az erdőket, rendszeresen jógázik, fut és meditál.